Itthon
Újra itthon. És ez jó. :)
Eleget írtunk Angliáról, legalábbis azon részéről, amit megtapasztaltunk, szóval én nem szeretnék lépten-nyomon összehasonlításokat tenni a jövőben sem. Az ott volt, ez meg itt van. Az jó volt, és ez is az. :)
Körülbelül 3 hetet töltöttünk Sziksóstón Apánál, ami pont elég idő volt mindenhez. Visszaszokni. Elég idő volt ahhoz is, hogy a tettvágyunk addig esetleg még szunnyadó része is feléledjen. :) Nekilátunk albit keresni és szerencsére találtunk is egyet amit végül ki is vettünk - Zugló, Tengerszem köz. Egy tetőtéri lakás, hatalmas nappali-konyhával és szép napos erkéllyel. :) Körülbelül mostanra sikerült teljesen belakni, de persze még így is sok csinosítani való akad itt - képek a falra, egy tévé, tükrök, növények... Ezektől eltekintve igen kellemes már így is. Éppen töltöm a fényképezőgépek aksijait (természetesen mindkettő le van merülve) de utána készítek pár fotót és felteszem.
Ami a munkát illeti, igen jól alakultak a dolgaim. Március 12-én költöztünk fel Pestre és 13-án már interjúra mentem. Március 26-án már el is kezdhettem a karrieremet egyengetni az új munkahelyemen, és nem panaszkodhatom - sőt: szeretek bejárni dolgozni. :) Remélem, ez így is marad. Lekopogom. Ha minden jól megy, hamarosan logisztikai vezető leszek újból, a sikeres betanulási időszakot követően... fúúúú, meglátjuk! :)
Április 13-án egy új családtaggal gyarapodtunk, vettünk egy kocsit. :) Mondhatnám, hogy öreg, de inkább azt mondom, hogy nagykorú. :) Viszont jól megy, tűrhetően fogyaszt, szép állapotban van (és még szebb állapotban lesz) és úgy összességében jól néz ki. Hölgyeim és Uraim, amiről szó van az nem más, mint egy BMW 325 tds! Tádáám! :) Neve még nincs, egyelőre barátkozunk, és ezt a barátkozást azzal kezdjük, hogy amit lealkudtunk az árából az rá is költjük - de ez teljesen normális egy ilyen esetben. Róla is teszek majd fel képeket!
megjöttünk :)
Kedves Mindenki! Itthon vagyunk :) Elképesztő, hihetetlen és felfoghatatlan, hogy tegnap délben még Matfen-ben porszívóztunk a szálláson, miután mindent bebőröndöltünk :), éjjeli 1-kor pedig már Sziksóstón, Szeged mellett szálltunk ki a kocsiból (a nagy hóban).
Az utazás tulajdonképpen zökkenőmentesre sikeredett, hála az égnek (hiszen így is elég fárasztó volt). Délben Nicky párja, a "rosszarcú Johnny" vitt ki minket a newcastle-i reptérre az öreg, fekete, széthajtott, de annál gyorsabb Subaru-jával... Úgy lőttünk ki Matfen-ből a kis autóval, hogy a szívem fél másodperc alatt a torkomban kötött ki és egyből imádkozni kezdtem, hogy csak épségben odaérjünk. Minden egyenes szakaszon speedmotor-sebességre kapcsolt a srác és az egyik kanyarban "viccből" el is szálltunk annyira, hogy majdnem az út menti bokrokban landoltunk. Köszi Johnny az emlékezetes utolsó matfen-i élményt...
Londonba másfél óra késéssel ért be a gépünk, mert az esős, szeles idő miatt nem tudtunk jó ideig leszállni és csak köröztünk a város felett. Viszont a Budapestre induló gépen fantasztikusan szép látványban részesülhettünk: a kivilágított London olyan lenyűgözően bámulatos és gyönyörű, hogy mindenkinek szívből ajánlom!! Ha Londonba mentek, esti repcsivel induljatok haza és lehetőleg a gép bal oldalában üljetek, mert a másik oldalról szerintem nem sokat látni.
Hogy hogy vagyunk? (Jól hallottam, hogy feltettétek a kérdést? :) ) Azt hiszem, fáradtan és élményekkel csordultig telve, amelyeket nagyon meg kell még emészteni. Nagyon hirtelen lett vége a kis matfen-i életünknek és valahol meg kell ezt "gyászolnom" magamban - nekem legalábbis. Azt kell mondanom, hogy hiányzik Matfen, Newcastle, az új ismerőseink, munkatársaink. De így kellett történnie, mert az ottani életünk úgy, abban a formában nem működött tovább.
És még valami: olyan érzés, mintha csak pár hete nem láttuk volna a családunkat :) Maradjatok még velünk egy kicsit, néhány dologról még be fogunk számolni :)
és ennyi
Az elmúlt napok olyan gyorsan elrepültek, mintha nem is léteztek volna... Mintha nem is lennék jelen az életemben, mintha nem irányíthatnék semmit, mert minden "csak úgy" megtörténik magától... A fáradtságom még jelen van és valamiért rendkívül szótlan vagyok, nehezemre esik beszélni. Igen, mintha egy álom lett volna, és most kezdenénk felébredni. Nem is tudom, mi ez az egész, hogyan fogadjam, hogyan kezeljem...
Az előbb búcsúztunk el mindenkitől a hotelben, pezsgőt bontottak nekünk és próbáltunk nem elszomorodni :)
Holnap 14:35-kor szállunk fel Newcastle-ből. Délben Nicky visz ki minket a reptérre - bízom benne, hogy rendben, időben odaérünk :) Éjfél körül pedig már Szegeden leszünk.
Huss, véget ért. Egyelőre. Még kiderül, mivé cseperedik bennünk ez a rendkívüli 5 hónap :)
végefelé
Hivatalosan ma megvolt az utolsó reggeli műszak, egy esti vár még ránk ma, 18-tól zárásig, ami kb. éjfél lehet. Az utóbbi pár nap tett róla, hogy ne bánjuk meg a döntésünket, már ami a hazamenetelt illeti... extra terheltség, minimálisnál is kevesebb személyzettel. Minden befejezett műszak végén új értelmet nyer az "isteni csoda" kifejezés.:) (t.i. hogy botrány nélkül úsztuk meg megint....) Tegnap, Valentin napon különösen szoros volt a meccs, de szerencsére sok vendég elég részeg volt ahhoz, hogy még így is hálás legyen. Amúgy érdekes, hogy ezen a napon több illuminált és nagyon boldog vendég volt az étteremben, mint Karácsonykor vagy Szilveszterkor! Mintha ez a szeretet-ünnep jobban megérintette volna őket.... valahol. ;)
Szóval hátra van még a ma este, aztán helló, báj-báj, see you later... Egyik nap még ezerrel hajtunk, lóg a nyelvünk, aztán egy utolsó ebéd a Lau's 202-ben, csomagolás és hopp - máris Magyarországon vagyunk. Jó nagy kontraszt... Nem csodálkoznék, ha az derülne ki, hogy az egészet csak álmodtuk.
morzsálódás
Így a végét járva akad még egy-két apróság, amit megosztanék Veletek :) Tudom, nagyon keveset írok mostanában, de sajnos nincs energiám, lelki erőm munka után/előtt még a bárba is beugrani netezni... bizony ezt a "beugrást" nagyon megnehezíti az is, hogy iszonyú hideg van errefelé (is) és minden, de minden le van fagyva :( - kinek van kedve ugrálni a jégen és akkorát esni, mint az ólajtó??!! Így hát amennyire csak tudom, kerülöm az érintkezést a kinti faggyal és talajjal (de ennek sajnos a blogunk issza meg a levét :( ). Még edzeni sem járok (járunk), idén sajnos még alig volt erőm és időm (e kettőre egyszerre, egy időben volna szükségem!!!) eme fontos hobbimra, úgyhogy lassan eltűnik rólam minden, amit hónapok, évek kemény munkájával építettem be a bőröm alá :( (Na de nem hagyom magam, mindjárt megyünk haza és nem érdekel, pontosan hol és hogyan, de ismét napirendre kerül az életemben az ÖRÖMTELI mozgás :))
A morzsák :)
- Rettentő hideg van :( Igen, ez Nektek sem újdonság, de itt igen :) Egészen pár nappal ezelőttig egészen kellemes időjárkálás volt errefelé és minden délelőtt, délután napfény és madárcsicsergés próbálta feldobni a mostanra egyébként már kibírhatatlan unalmunkat. Most pedig minden FAGY, fázik, hideg, fehér, jéggel borított és nagyon-nagyon elolvadhatna már!!!! Egyáltalán nem vicces hajnali 6-kor csonttá fagyva, tyúklépésben tipegnem a sötét, borzasztó hidegben, miközben halálfélelmem van, ugyanis olyan kegyetlen tükörjég borítja a hotelig vezető utat, hogy azt elmondani sem lehet :( És nincs egérút, "B-terv" - MINDEN le van fagyva, minden tiszta jég mindenhol :( Azt pedig mondanom sem kell, hogy állandóan én vagyok 6-tól beosztva, pedig komolyan úgy élek meg minden 5:20-as kelést, mintha az akasztásomra mennék :( Alvászavaraim vannak, mert este 10-kor még képtelen vagyok elaludni, majd ahogy telik az idő, egyre idegesebb leszek attól, hogy "mindjárt kelnem kell, mindjárt kelnem kell és még mindig nem alszom"... Az idegesség miatt pedig olyan erős szívdobogásom lesz egyből, hogy szinte fáj a mellkasom és onnantól kezdve lőttek az alvásnak. Így aztán hajnali 5:20-kor (amikor már bezzeg tudnék aludni!!!) úgy ébredek, mint a mosott .... és egész nap úgy is dolgozom, mint egy zombi :( Rémálom a köbön... :(
- A táj viszont GYÖNYÖRŰ, meseszép minden napfelkeltekor :) Leírni sem lehet, milyen fantasztikus, álomszerű színek jelennek meg az égen és a dérrel/hóval borított golfpálya felületén minden hajnalban :) Délelőtt pedig, ahogyan az étteremből bámuljuk e felejthetetlen természeti csodát, a látványt még fokozza (ha éppen nincs befagyva :) ) a golfpálya közepén fodrozódó tó, amely felett mindig "ellejt" egy-két madár. Bár visszaadnák a fotók ezt az élményt... :(
- Mindenkitől azt hallgatom mostanában, hogy milyen kár, hogy elmegyünk és hogy fogunk hiányozni. Nem mondom, jó ezt hallani. De azért van egy olyan érzésem, hogy a fiúk a konyhán (az ilyen-olyan szakácsok) kicsit eltúlozzák a dolgot, amikor azt mondják, sírni fognak, ha elmegyek :) (Meg hogy küldjem haza Balázst, én meg maradjak - hah... NEM mondom, hogy "majd ha fagy!"... :))
- A hiperszuper kis házunkban naponta 15-ször is vissza lehetne kapcsolni az egyik biztosítékot, mert állandóan lecsapja valami (minden elektromos cucc egyszerre megy ugyebár kitudja hány helyen), aminek az az eredménye, hogy legtöbbször iszonyú hideg van a konyhában és az előszobában. Ebből pedig az következik, hogy még annyi kedvem sincs főzni a jégverem konyhában, mint eddig - bár tulajdonképpen erőm sincs hozzá - és ezért az utóbbi két hétben az "elég gyors" ételeket részesítjük előnyben. Zacskós leves jöhet, spagetti üveges szósszal jöhet, akárcsak a sütőbe "bedobható" panírozott hal, vagy bármi, amit magára lehet hagyni és egyedül is elkészül :) (Azért nyers zöldséget és gyümit rendszeresen eszünk!) Adunk az egészségnek, láthatjátok :( NE TESSÉK PÉLDÁT VENNI RÓLUNK, FIATALOK!!!!!
- A heti egyszeri kimozdulás Matfen City-ből mostanra ünnepelt hagyománnyá vált nálunk, s mivel az ötcsillagos kedvencünk, az "eddtelemagad" kínai Newcastle-ben található, ezért az úticél minden héten ugyanaz (Hexham-ban csak Tesco van, ott nem lehet ENNI!) és teljes mértékben teszünk rá, hogy mennyi pénzt elköltöttünk már ott összesen :) Kiéhezetten, gátlások és szégyenérzet nélkül vetjük rá magunkat a várva várt finomságokra és bizony volt már olyan, hogy KÉT ÓRÁN ÁT eszegettünk a Lau's-ban :) (Na jó, nem volt egyszerű utána még járni sem :) Ismét csak hangsúlyoznám, hogy NE VEGYETEK PÉLDÁT RÓLUNK!!! :) Túl sokat enni nagyon nem jó dolog :P :) ) Viszont egy hétre bevásárolni "itthonra" nem egyszerű mutatvány - mivel busszal kell közlekednünk ugye -, így aztán kb négy nap után alig van ennivalónk és ééééhezüüüünk... (Anyai szívek, ne törjetek össze!! :) ) Ebből is fakad az, hogy mire eljutunk a kínaiba, már nagyon, de nagyon, de nagyon éhesek vagyunk!! :D
Az előbb például "vízbe-porridge"-et ettem narancslekvárral (a jam-ek és marmalade-ek véletlenül az én kötényem zsebébe csusszannak a reggeli műszakok közben), de rendszeres részei a napi étrendünknek a hotelreggelikből megmaradt croissant-ok és péksütik - hát igen, nem túl egészséges :(
- Új szomszédaink vannak. Egy fiatal angol pár, akik rendkívül hangosak tudnak lenni és pontosan akkor, amikor nekem már aludnom kellene, hogy reggel 5:20-kor ki bírjak kászálódni az ágyból. Csapkodják az ajtókat, hangosan beszélnek, viháncolnak - nem vagyok egy "vén satrafa", de lehet, hogy lassan mégis... Hú, de jó, hogy már csak néhány nap...
- Christian is elment. (Ő vett fel ide minket szeptemberben.) Nem tudni miért, de egy nappal hamarabb "lelépett", mint ahogyan azt tudtuk. Egy mindenkinek szóló levelet hagyott kint az üzenőfalon, amelyben megköszöni az együtt töltött időt és hangsúlyozza, hogy az "egyik legjobb csapata" voltunk. Most szombaton tartja a búcsúbuliját, ahova Balázst és engem meg sem hívott. (Na persze, mert "valakinek dolgoznia is kell Matfen Hall-ban" és valamiért mindig mi vagyunk azok...)
- El ne felejtsük már most megvenni a jegyeket az augusztusi Ozora Fesztiválra :) Nagyon ki vagyunk éhezve egy jó kis bulizásra :P
- Azt írják a neten, hogy a kézipoggyászunk is 23-23 kg lehet fejenként, így van rá esély, hogy beférek a bőröndjeimbe a gyönyörű új könyveimmel és ruháimmal, amelyeket itt szereztem be :) (Szándékosan olyan ruhákat hoztam ki, amelyeket akár itt is hagyok, ha kell.) Viszont a szuvenírek tekintetében sajnos sokmindenről le kell mondanunk, mert egyszerűen nincs helyünk nekik :( Bocsánat Kedves Családunk és Barátaink...
- Tegnap, az 5 HÓNAP ALATT ELŐSZÖR kipróbáltam a hotel szaunáit és medencéjét :P Hogy miért csak most? Nos, mert utálom a vizes, nyirkos dolgokat, a vizes fürdőruhát magamon és mindezt különösen akkor, ha amúgy is állandóan fázom. Most is csak Gyöngyi miatt mentem el, ő beszélt rá, magamtól eszembe nem jutott volna. Sőt, az elején még kifejezetten undorodtam is az ötlettől. Ehhez képest vagy 2,5 órát melegedtünk (forrtunk) a szaunákban és a gőzkabinban és pancsoltunk a jakuzzi-ban. Nyekk. Azért ez nem lesz a kedvencem...
- Már csak 4, azaz négy, azaz NÉGY munkanapunk van hátra :) :D Az utolsó két napunkat, a csütörtököt és a pénteket holiday-nek kértük, úgyhogy a szerda esti zárás után Hawaii-já változik Matfen City :D :D :D
kalap, kabát
Nem divatról és ruhákról fogok most írni :) Mivel Balázs gyorsabb volt, mint én és ő harangozta be a nagy hírt, miszerint HAZAMEGYÜNK, így nem fogok túl sok újdonsággal szolgálni Nektek :)
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy azért döntöttünk úgy, hogy egy hónappal megkurtítjuk az ittlétünket, mert minden, minden azt mutatta/mutatja, hogy ez a megfelelő időpont a befejezésre :) Nem beszélve arról, hogy már így is minden egyes napot, amikor be kell mennünk dolgozni, nagyon nagy akaraterővel és kényszerérzettel kell végigcsinálnunk. A bezártság, elszigeteltség és a monoton, ám mégis stresszes munka több szinten is megtette hatását... Köszönjük, hogy itt lehettünk, ám lejárt itt az időnk és tovább kell lépnünk, mert innentől kezdve már csak hátráltatna minket az előrehaladásban, ha tovább maradnánk.
Hogy folytatjuk-e a blogot? :) Döntsétek el Ti! :) Tény, hogy Budapesten nem külföldön leszünk, ám így is történhetnek velünk olyan dolgok, amelyekről talán érdemes majd írni :) Ki tudja.
booked
Repjegy lefoglalva, február 18, 14:35-kor indulás Newcastle-ból, landolás este 21:45-kor Budapesten. Na persze, közben átszállás és pár óra várakozás Londonban. :) Nájsz!
milyenek az angol csajok? :)
Biztosan sokan kíváncsiak vagytok itt tartózkodásunknak eme figyelemfelkeltő, számomra meghatározó részére :) Érdekes lehet Neked, ha férfi vagy :), érdekes lehet akkor is, ha nő vagy (hát hogy a fenébe ne :)) és fontos nekem, mert a nők hivatásom legfontosabb szereplőivé válnak majd a közeljövőben. Lássuk hát, milyen benyomást tettek rám öt hónap alatt a Newcastle környéki hölgyek!
Bár sok helyről hallhatjuk, hogy az angol nők "kövérek és csúnyák", én azonban - tapintatból - nem így fogalmaznék :) Mondjuk inkább azt, hogy "nagy részük túlsúlyos és nem rendelkeznek kifejezetten nőies vonásokkal". Ami viszont az öltözködést illeti, rendkívül kreatívnak és bátornak tűnnek!! Ha Newcastle utcáin sétálsz, csupa-csupa dekoratív, extravagáns, erősen kifestett nő jön Veled szemben, akik a legnagyobb hidegben is forrónadrágban és harisnyában mászkálnak (láttam olyat, aki harisnya NÉLKÜL!!) - akkor is, ha a combjaik mérete túlszárnyal minden korábbi hasonló látványt, amihez "szerencséd" volt életed során. Félreértés ne essék, minden elismerésem ezeknek a lányoknak, mert irigylésre méltó, ahogyan nem foglalkoznak a környezetük véleményével (lehet, hogy az nincs is??) és nyugodtan felvesznek bármit, amihez kedvük van...
Nagy sláger itt a "cicanadrág", azaz leggings (nem tudom, otthon mennyire hordja mindenki), amit boldog-boldogtalan visel, korra és alkatra való tekintet nélkül. Ennek köszönhetően sokszor igen érdekes, vagy éppen hajmeresztő látványban lehet része a gyanútlan járókelőnek :)
Összességében számomra örömteli érzés sok-sok olyan nőt látni, akik vállalják önmagukat és ha molettek, akkor sem bújtatják magukat "zsákokba". Mernek öltözni, színeket hordani, frizurát alkotni és sminkelni magukat :) Na jó, olykor túlzásba viszik - van, aki egyszerre mind a négyet :) - és úgy néznek ki, mintha öt perc múlva koncertet kellene adniuk a buszpályaudvaron :) Igen, a fiatal lányok hajlamosak popsztárnak öltözni itt Newcastle-ben :D Feltupírozott hajak, vérvörös rúzs, tonnányi púder és súlyosan kimázolt szemek... Múltkor a buszra várva direkt azt figyeltem, látok-e olyan lányokat, akik "magyar stílusban nyomják" - azaz normális ember módjára néznek ki, ízlésesen vagy (rosszabbik esetben) nemtörődöm módon vannak felöltözve. Azt kell, hogy mondjam, hogy csak a külsőre is bevándorlónak látszó, vagy pedig a szellemi/testi fogyatékos nők azok (itt RENDKÍVÜL sok fogyatékost látni!), akik visszafogottabban és smink nélkül mennek ki az utcára. Az összes többi fiatal lány és középkorú nő nagyon odafigyel arra, hogyan néz ki. Természetesen a 30-50 éves korosztály már nem öltözik bolondgombának, nagyon szép, eredeti ruhákat hordanak - ami itt nem nehéz, hiszen olcsón és könnyen hozzájuthat mindenki a szép darabokhoz. (Óóóóóóó, HOGY FOG HIÁNYOZNI!!!! :( ) AZ idősebb nők szintén csinosak, adnak magukra, modern frizurákat és színes, jól szabott ruhákat viselnek.
Érdekes jelenség az is, hogy a fiatalok (tizenévesek lehetnek, de a sok smink meg fura frizurák miatt már én magam sem tudom biztosan megállapítani :P) a köztereken és igazából bárhol leülnek a hideg földre, betonra (TÉLEN!!!) és úgy bandáznak az utcán.
Talán még írok e témáról a későbbiekben, hiszen könnyen lehet, hogy akad még mondanivalóm az angol hölgyekkel kapcsolatban... :)
angol leckék
Lecke 1.: A Világ valóban egy sokoldalú tükör, és így akárhová megyek, csakis önmagamat találom visszatükröződve. Ugyanakkor igenis segít az utazás, ha nem érted a tükörképed, mert olyankor kicsit más szögből nézed.
Lecke 2.: A pénz valóban nem minden. Nem szívemből való az az élet, hogy "mindegy mit csinálok, ha jól megfizetnek érte".
Lecke 3.: Vajon csak azért gondolom/érzem ezt, mert annyira bitangul unom ezt a mikro-környezetet, hogy ez a pénz már nem elég? Vajon mindig van annyi pénz, amivel meg lehet vásárolni az ember szenvedését? Ha azt nézem, hogy mekkora lenne az az összeg, amiért hó végén úgy döntenék, hogy "najó, maradok még egy hónapot", akkor ez egy erősen exponenciális (azaz egyre nagyobb mértékben növekvő) függvényt mutató summa lenne az idő előrehaladtával. Tehát létezik az a pénz - egy ideig, mivel egyszer csak felfutna a "végtelenbe" - de közben nyilvánvalóan a vágyaimat erőszakolom meg azzal az indokkal, hogy csak egy kis türelem, és az így szerzett vagyonnal váltom azokat valóra.
Lecke 3+1.: ...azta, hogy én mekkora egy k..rva vagyok!! Elméletben levezetve.
Lecke 4.: Az itteni szenvedésemnek kettős forrása van. Egyik az Ego, amit kifejezetten zavar más emberek hazugsága, képmutatása, dilettanciája, igénytelensége és önzősége. A másik pedig az, hogy egyszerűen nem erre (azaz vendéglátás Matfen Hallban) vágyom. Utazni akarok (világot látni), tanulni, tanítani és embereken segíteni. Nem feltétlenül egyszerre, de ezek valamilyen kombinációit akarom megélni időről-időre változtatva.
Lecke 4+1.: Hm... tulajdonképpen most világot látok, embereken "segítek" (hogy kényelmesebben érezzék magukat a bőrükben), sokat tanulok és volt, hogy tanítottam is. Eddig ez nem rossz, de érezhetően nem ez a legmagasabb minőségű teljesülése a fentebb megfogalmazott céloknak. :)
Lecke 5.: Még mindig nem vagyok képes elég keményen harcolni a jogaimért vagy a vélt igazamért. Kérdés, hogy ebből mi a tanulság? Meg kell tanulnom keményebben harcolni, vagy meg kell tanulnom különválni attól a csalódott érzéstől, hogy "megint átvágtak", mert ez csak az Ego vereségélménye? Miért van az, hogy ha reklamálnom kell mennem, akkor a torkomban dobog a szívem és kettős érzés feszít: egyrészt úgy érzem, hogy lealacsonyodom ezzel a szituációval és ezért tök ciki, másrészt pedig magyarázat helyett szívesen nekiugranék az illetőnek és a lefűzős mappáival addig ütném a fejét (pl. Martinét), amíg ki nem purgálom belőle a munkabérrel való csalás hajlamát egy életre. Legszívesebben Tisztítótüzet lobbantanék az egész irodára, vagy egy lángpallossal tanítanám meg összeadni Excelben. Muhaha. :)
Lecke 6.: Furán fájdalmas mellékterméke a világlátásnak, hogy olyan emberek nőnek gyorsan a szívedhez, akiket lehet, hogy ebben az életben nem látsz többé viszont. Stef, Robert, Tom, de még Don, az éjszakai portás is hiányozni fog. Will, a francia headchef sem fog tőlem érdeklődni, hogy jól érzik-e magukat a vendégek: "Áhr' déjj 'epi?" Dzsonni dekódolhatatlan akcentusa és Darren makogása is örök kedves emlék marad. Hát nem, ezt sem lehet pénzen megvenni.
az biztos...
...hogy jó oka és értelme volt kijönni ide. Sokat tanulhat az ember egy ilyen időszak alatt saját magáról. Kicsit olyan, mintha az eddig össze nem állt kirakós darabjai egy színes-pacás-maszatos asztallapon hevertek volna, és ez az egész egy sokszor átláthatatlan kavalkáddá mosódott volna. De azzal, hogy kijöttünk ide, az asztallapot változtattuk meg fehérre, üresre, legalábbis ismeretlenre - így az eddig fel nem ismert kirakós darabok is értelmet nyertek, kontrasztosabbak, felismerhetőbbek, és talán így könnyebben összeilleszthetőek... Legalábbis én így érzem. Sok lecke várt itt ránk. :)
Elmondom én is, hogy miért vagyunk itt: mert csak az itt létezik. :P Hol máshol is lehetnénk? :)
Emlékszem, milyen érzés volt leszállni a repülőről és megérezni, hogy teljesen más illata van a levegőnek. Aztán a taxiból kibámulva, keskeny utakon kanyarogva belefeledkezni a "minden zöld és ápolt és birkás" szépségbe, megcsodálni a masszív és mégis bájos kőházas falvak tiszta és rendezett utcáit... ez biztosan hiányozni fog egy kicsit. Na meg az a tudat, hogy "ez most valami új" - hát erre nagyon könnyen rá lehet ám kapni! Pláne egy Kosnak, ha már itt tartunk. :) Ugyanakkor megnyugtató érzés, hogy befejezettnek érzem ezt a helyet, mire hazamegyünk, az életutamon hamarosan jön a "Matfen vége" helységnév tábla, ezt tisztán és boldogan érzem, és alig várom a következőt, bármi is legyen az!
Listát kéne írnom a legmeghatározóbb karakterekről, akikkel itt találkoztam... ki tudja, majd egyszer róluk mintázok karaktert szerepjáték közben. ;))
elmondom, miért :)
Elmondom, miért vagyunk itt :)
Mindkettőnknek erőteljes Plútó-hatás köszöntött be az életében pár hónappal ezelőtt. Mindkettőnk születési képletében egy-egy tengely érte el mostanában a Plútót, ami sorsfordító, nagyon mély megtapasztalást hozott az életünkbe. A "hívást" mindketten éreztük már nyáron, azért kellett felégetnünk mindent magunk körül. Gyökeres változásokat kellett elindítanunk az életünkben, mert ezt diktálták a belső energiák és a Sorsunk.
Ez az időszakunk arról szól, hogy új emberré váljunk. Balázs is és én is. Természetesen nem pontosan ugyanúgy érint bennünket a Plútó, más-más életterületeink kerülnek a jelen időszak fókuszába, ám a lényeg ugyanaz: mindent meg kellett "semmisítenünk" magunk körül, hogy új alapokat teremtsünk az életünkben és majd a nulláról kezdjük újra :)
Radikális átalakulás. És sokat változunk - már mindketten érezzük és élvezzük :) Olyan háromnegyed-egy év ez az életünkben, amely nagyon sokat ad... De önként vállaltuk, önként vágtunk bele és így sokkal szerencsésebben, szebben csinálhatjuk végig :)
Köszönjük Plútó, hogy mindent felforgattál! Mosolygósan megélt Plútó lettél az életemben (pedig mennyire tartottam Tőled :) ) Ha hazatérünk, teljesen új életet kezdünk: ez lesz a koronája az eltelt fél évnek...
mindenki elmegy innen
Már csak egy hónap. Igen, jól olvastátok, egy! :) Mert az utolsót (a másodikat) már nem számolom, bölcs önvédelemből... Ugyanis ha belegondolok, hogy még NYOLC HÉT... Neeeeeee, ez annyira soknak tűnik, hogy úgy érzem, túl sem fogom élni. Egyre kiábrándítóbb, felháborítóbb, ellehetetlenítőbb dolgokat kell elviselnünk itt és ez nagyon nehézzé tesz minden egyes napot. Például itt van most az, hogy mivel Kate, a 19 éves leányzó is felmondott pár napja (5 hónapos világkörüli útra indul... persze nem itt kereste meg a rávalót, a szülei fizetik), megint eggyel kevesebben vagyunk, tehát összesen 5-en... A vendégek viszont megint elkezdtek szaporodni, fogalmuk sincs róla, hogy január lévén semmi keresnivalójuk sincs itt :) (mindenki beharangozta, micsoda "dead season" lesz itt év elején), ugyanis a vezetőség akciót hirdetett meg, így - ha jól emlékszem - most "csak" 79 font egy éjszaka reggelivel együtt 2 személynek. Rendszeresen egy-két emberrel kevesebben vagyunk a műszakban, mint kellene, így aztán mi szívunk, hiszen dupla annyi munkát kell csinálnunk, mint egyébként és mérgezett egerekként rohangálunk, hogy mindent megoldjunk, elvégezzünk :( A Big Boss-ék nem akarnak új embert felvenni, spórolnak és minden oldalról próbálják összehúzni a nadrágszíjat - csakhogy ezt mi érezzük legjobban. Már a bárban sincs elég ember, mert ketten mentek el onnan az utóbbi három hét alatt (Dávid, a magyar srác, Gyöngyi férje körülbelül 2 hete mondott fel, ő volt a bár vezetője) és nem egyszer fordult elő mostanában, hogy valakinek az étteremből be kellett ugrania segíteni a pultosnak, így a reggeliztetés utáni rengeteg utómunkát egy, jobb esetben két embernek kellett megcsinálnia. Hiába ringattam magam abban a megnyugtató hitben, hogy a január-február laza lesz, nagyon nem úgy tűnik, hogy megúsznám :( Jövő hétre ismét 47 órát kaptam, ami egy irodai munkánál nem is volna probléma, de egy egyfolytában szaladgálós, CIPEKEDŐS, idegbajos meló esetében ez túl sok. Főleg, ha úgy osztanak be, hogy három napon keresztül este 11-12 körül fejezem be a munkát és másnap reggel kezdjek 6.30-kor!!!!!!!! .... Erre most mit mondjak? Azt, hogy NEM FOGOK bent maradni addig, mert 10 óra rohangálást nem tudok kipihenni 5,5 óra alvással három napon át!!... De hogy hogy nem jut eszébe Christian-nak, amikor a beosztást írja, hogy hogy nem gondol bele?! Hagyjuk is, felesleges mérgelődnöm ezen.
Egyébként pedig Christian is felmondott :) Február 7-ig lesz itt.
Tulajdonképpen egyetlen ember van, aki nem tűnik úgy, hogy el akar innen menni: Monika, a lengyel felszolgáló, aki már 5 éve itt dolgozik a párjával (Peter mosogató). Rajta kívül mindannyian fél lábbal már máshol vagyunk: Gyöngyi, Nicky, Balázs és én. Vannak még négyen, akiket esténként be lehet hívni felszolgálni, de ők részmunkaidős dolgozók, mert hárman közülük iskolások, a negyedik, Ewelina pedig szobaasszony. Úgyhogy szépen vagyunk, kedves Főnökség. Kíváncsi vagyok, mikor dől össze itt minden :)
kimaradtunk belőle :( - avagy staff party 20 percre
Vasárnap este rendezték meg a Matfen Hall-ban dolgozók buliját, amelyen minden alkalmazott részt vehetett és külön kikötés volt, hogy olyan jelmezt kellett ölteni, amelynek neve a saját keresztneved első betűjével kezdődik... (Tehát Monika például lehetett volna monkey, azaz majom... :D Haha. De nem öltözött be végül is.) Nos, a lényeg a lényeg, hogy MI BALÁZZSAL DOLGOZTUNK AZNAP ESTE, MERT MIÉRT IS NE DOLGOZTUNK VOLNA PONT MI ÉS CSAK MI !!!!!!!!!!!............... A dolog úgy kezdődött, hogy már egy hónappal ezelőtt, amikor kihirdették, hogy lesz ez a party, innen-onnan olyan véleményeket hallottunk, hogy úgysem lesz jó, mert a tavalyi is milyen unalmas volt és a külön "klikkesedés" miatt kellemetlen is lesz. Először még tervezgettem, hogy "suicide bunny"-nak öltözöm, azaz "öngyilkos nyuszinak" .... :D :D :D Tökjó jelmezem lett volna, gondolhatjátok :) :) :) Suicide bunny egy "könyvhős" itt Angliában, bár sajnos nem igazán ismert, de az az érdekessége és a bája, hogy csakis fekete-fehér rajzokból áll a róla szóló könyvecske és minden oldalon megöli magát valahogy, de a legelképesztőbb, leglehetetlenebb és extravicces módokon :) Aztán kb egy hét után elment a kedvem attól, hogy elmenjünk a bulira és Balázs is hasonlóan érzett, így aznap este, amikor Christian közölte Balázzsal, hogy "dolgoznod kell 15-én... és kell még egy ember aznap estére", én egyből jeleztem neki, hogy leszek én a másik ember... :( Hm. Amúgy meg köszi, marhajó a párod nélkül menni bulizni, bár tényleg azért lettem önkéntes hős, mert azt hittem, úgyis vacak lesz a buli. Erre, amikor munka után, este 11 körül lementünk a szálloda pincéjébe, ahol a party éppen kezdett kicsúcsosodni, azt kellett tapasztalnunk, hogy fergeteges jelmezekben, nagyon jó hangulatban szórakozik mindenki és még azok is ölelgetni kezdenek minket, akik az elmúlt 4 hónapban két szót sem szóltak hozzánk... (Hát igen, az alkohol elég "jól" hat a 16-20 évesek szervezetében.) Jaaaaa, és még egy lényeges dolgot nem is említettem!!! MÁSNAP REGGEL 6-KOR KELLETT KEZDENÜNK BALÁZZSAL, így még csak nem is maradhattunk a buliban munka után, mert így is csak 5 órát tudtunk aludni, pedig csak 20 percre ugrottunk le megnézni az egyre részegebb munkatársainkat. Hihetetlen, még most is bosszankodom rajta, hogy hogy lehet így "meghálálni" azt, hogy a party estéjén mi dolgoztunk egyedül (na jó, meg Christian... de ő nem számít, mert ő a főnök :) ), hogy másnap hajnali 6-ra berak minket és csak minket dolgozni... Hiszen mindenki más másnapos volt, hogyan is dolgozhattak volna - mondhatnátok, de inkább ne mondjatok semmit, mert ez az egész felháborító számomra :(
Na de akkor következzen néhány kép, jó szórakozást hozzájuk! :) :) (Ha rákattintasz, megnő a kép.)
Sorakoznak a buli-kaják a konyhafolyosón
És még mindig csak gyűlnek...
Ő pedig Johnny (senki nem tudja, hogy írja a nevét), az őrült fülöp-szigeteki szakács :) Csak hogy tudjátok, steak-kés van a botja végére applikálva :D Nekem maga a pokol jut eszembe erről a képről, ahogyan ott áll, a kuka mögötte pedig a nagy üstre emlékeztet :D (Laci, ez a mosogató-részleg egyébként :))
Robert és Steph, a két kedvencünk itt Matfen Hall-ban, mint Riddle és az Avatar-lány :) Szuperjól néztek ki!
Lányok Matfen Hall-ból - kitudjamiknek öltözve :) Na jó, a rózsaszín Vicky Pollack volt, Balázs imádta :) És középen az Avatar-Steph :)
A nagykeblű fiú a wellness-ből, aki megnyerte a jelmezversenyt :) Még egy kép róla:
Vicky Pollack és Hófehérke (pontosabban Hófehérke ördögi változata, azaz Snowbite :) )
E pillanatig sem tudom beazonosítani, melyik srác öltözött be Jack Sparrow-nak...
Ők nem tudom, hivatalosan mik voltak :) De a srác valószínűleg súlyemelő vagy hasonló, jól nézett ki hátulról, hehe :)
Még egy kis Avatar-Steph és Riddle-Rob :)
És végre mi, munka után, egy-egy gyors itallal a kezünkben :) Nekem meg a vörösbor jól befogta a fogaimat...
Az éppen mellettünk bulizó lányokkal :)
Daniel, aki nem kicsit volt részeg, csak úgy felkapott :)
És amikor letett.
Annyira kár, hogy nem öltöztünk be, nem is voltunk ott... :( Rendezek egy bulit a szálláson :) :)
változások
Ez azért nem semmi, tegnap Christian-nak volt egy kellemetlen megbeszélése a főnökökkel, és miután visszajött onnan, egyszerre láttam rajta szomorúságot és megkönnyebbülést. Kérdeztem, hogy mi az ábra, mire azt válaszolta, hogy az az ábra, hogy ő hamarabb megy el innen, mint mi. Ha minden igaz, ma hozza be a felmondó levelét. Tulajdonképpen már hónapok óta rá voltak szállva, és nem mondom, hordott már a hátán a Föld nála jobb vezetőt, de pont olyanok miatt szálltak rá, amik nem igazak. Vagy csak részben. Végül az lett, hogy ha nem adja be ő a felmondását, akkor kap egy szeretetcsomagot, ami pont az ellenkezője az ajánlólevélnek - olyan esetekben adnak ilyet, ha valaki pl pénzt lopott a munkahelyén és onnantól kezdve akárhova megy, indoklás nélkül kirúghatják bármikor.
Azt nem is említettem, hogy Dávid is elment már innen, ő sem minden botrány nélkül. A franc se' tudja, mi folyik itt, de kíváncsian várom a tisztogatások következő lépéseit... Egyébként továbbra is alig vagyunk személyzet, elment Kaz, jövő héten elmegy Kate, a bárból elment Dávid és Tom (ő csak két hónapra, kicsit utazgat a világban a barátnőjével - itt ez megy a fiatalok között :) ), Gyöngyi folyamatosan keresi az új állását és Niki is csak az alkalomra vár. (Tegnap olyasmit mondott a főszakácsnak, hogy februárban lelép.) Egy valaki eltüsszenti magát és leáll a hotel. Ennek ellenére továbbra sem lehet felvenni embert, minimál költségen akarják futtatni ezt a helyet...
A nap viszont csodálatosan szépen süt, cinegék és vadgalambok mindenütt, varjúkárogás napi egyszer, az is csak véletlenül dumált bele. Milyen tél ez, kérem szépen? :) Hó nem lesz az idén?
teregessünk tovább :)
Azt még nem is írtam nektek, hogy a Szilveszter előtti hányásos rosszullétem nagy valószínűség szerint mitől volt. Ugyanis - ha jól emlékszem - 28-án Balázs hazahozott a konyháról a személyzetnek kitett "karácsonyi pulykából" két szeletet. Mivel kaja nem sok volt "itthon", hiszen SEMMIRE nem volt időnk és energiánk akkoriban a nagy hajtás miatt, én ostoba ettem abból a döglött állatból :( És aznap éjjel lettem nagyon rosszul. Tuti, hogy valami ételmérgezés volt, vagy hasonló...
Ja, ma direkt bementem a nagy hűtőbe megnézni a joghurtállományt :) Nagyon-nagyon sok joghurt van odabent a polcon (vagy 4 kartonnal), ami már január 6-án lejárt................................... ha nem tévedek, ma 12-e van :) Kíváncsi vagyok, meddig tesszük még ki a 6-ai joghurtokat a vendégek elé..... Majd beszámolok róla :)
Az a baj, hogy sajnos így nem tudok gyümijoghurtot enni reggelente :(
ne gyertek Matfen Hall-ba - 1. rész
Reggelente a büféasztalra lejárt joghurtokat teszünk ki (pontosabban az, aki hajnali 6-ra megy aznap dolgozni). Van, hogy csak 5 nap telt el az üvegen feltüntetett dátum óta, de könnyen előfordulhat, hogy két hete(!) lejárt tejterméket élvezhet a drága vendég Matfen Hall négy csillagos falai között. Hogy ne engem (vagy a kolleginákat) ítéljetek el rögtön eme aljas képtelenség hallatán, elárulom, hogy felsőbb utasításra történik az akció... Ugyanis a headchef, azaz a főszakács kitalálta, hogy a joghurt teljesen jó még két hetesen is, nincs annak kutya baja sem, úgyhogy kaparjuk csak le szépen a lejárati dátumról árulkodó címkéket az üvegekről és nyugodtan tegyük ki úgy a fincsi kis gyümijoghurtokat. Karácsony előtt, talán 23-án egy vendég azzal hívott oda magához, hogy 16-ai joghurtot evett meg... Komoly arccal lengette előttem az üveget, én meg - aki mélységesen felháborítónak találom ezt az egész dolgot és ha rajtam múlna, a főszakáccsal etetném meg az összes régi joghurtot -, szabadkozhattam ... volna, de inkább gyorsan elrohantam, mintha azonnal jelenteni akarnám az esetet valakinek. Jelentettem is, akkor kaptam a fenti magyarázatot, miszerint "teljesen jó az még"...
Úgyhogy 10 óra után - amikor mi, felszolgálók vetjük rá magunkat a büféasztalra - csak akkor eszem joghurtot, ha egyáltalán van rajta dátum.
tombol a "tavasz"... meg a migrén
Mondhatom nagyon jó "vicc" munka közben migrénes fejfájást kapni, melynek köszönhetően olyan látászavaraim alakulnak ki, hogy alig látom, érzékelem, mit csinálok, hol vagyok... Ma reggel 6-tól dolgoztam (tudjátok, mennyire imádom ezt a negyed 6-os kelést) és egészen jól el is voltam 9 óráig, amikor valami kezdett gyanússá válni: ahogyan szedtem le az asztalokat, feltűnt, hogy a bal kezem bizonyos részeit nem látom. Ez kb fél óra alatt odáig durvult, hogy a kép, amit a külvilágból láttam, egy villogó, színes mozaik volt, középen egy jobban értelmezhető "lyukkal", amin azért be tudtam azonosítani ezt-azt. A fejfájásom pedig egyre erősebbé vált, hiába vettem be már a legelső fázis első perceiben rögtön két Algoflex-et is. Ahogyan a vendégekkel beszéltem, nem is láttam az arcukat, csak bőrszínű "pacákat", a szemeim fájtak és minden villogott, így aztán nem kis erőfeszítésembe került mosolyogni, hogy kívülről lehetőleg semmit ne vegyenek észre abból, amit átélek. Odakint pedig száz ágra sütött a nap, volt vagy 8 fok árnyékban... Hát köszönöm szépen, kedves melegfront :(
Körülbelül 11 óráig bírtam a strapát, addig még a konyhafolyosót is felmostam, a kukát is kivonszoltam az épület mögé, de a végén már úgy kellett hánynom a fejfájástól, hogy gyorsan hazajöttem. (Igaz, addigra mindent megcsináltunk Gyöngyivel, mert egész reggel 22 vendég volt csak.) Azonnal lefeküdtem aludni és kb két óra múlva már nem gyötört a fájdalom.
Nem egy áldás érzékenyen reagálni a Természet változásaira :( (A telihold sem szokott "érintetlenül" hagyni.) Ha bárkinek van ötlete, hogyan lehet a frontérzékenységet kezelni, kivédeni, legyen szíves árulja el nekem!!! :) Szerencsére évente csak kb 3-4-szer ér el ez a migrénes dolog (mindig front érkeztével), de az is túl sok a jóból.
meg lehet zavarodni!! :)
Nem is tudjátok elképzelni, micsoda leárazások vannak mindenütt!! ATYAJÓÉG!! :)) Már múlt héten is muszáj volt kereken 50 fontot elköltenem csak a Newlook-ban mindenféle (összesen 8 darab) felsőre+egy szép pulcsira, de ma megint nem tudtam ellenállni a csábításnak... Jajj, mindenütt, mindenütt hatalmas feliratok az üzletek kirakataiban:"SALE", meg "UP TO 70% OFF", hogyan is mehetnék el mellettük??!! :) És tényleg, gyönyörű ruhák fantasztikus árakon, és csupa olyan márkák, amelyeket ha otthon fellelek a turiban - alig használtan, de mégis csak használtan -, azonnal lecsapok rájuk. Warehouse, Atmosphere, Newlook stb. Ma a Primark-ban találtam csodajó cuccokat: egy szép, szafari-stílusú rövidnacit; egy finom, elegáns fekete, bő szárú nadrágot az alján virágmintákkal; egy intenzív vöröses-narancsos színű ingblúzt és vicces zoknikat (28 fontot hagytam ott). Nagyon-nagyon sajnálom már most, hogy otthon nem tudok majd ilyen árakon ilyen klassz dolgokat venni :( Max. a kedvenc turkálómban. Hogyan lehetne a Primark-ot "hazavinni"??? Meghonosítani?? .... Valamit ki kell találnom :)
#52
Kezd úgy tűnni, hogy már egyáltalán nem tudom kipihenni magát a munkát :( A testem minden pontja fáj, különösen a csontjaim, a derekam, csípőm, vállaim, nyakam... Az ágyunk, azaz rajta a matrac meglehetősen ki van feküdve, a párnám egy szörny, reggelente összetörten ébredek :( Bár tegnap este ismét egy nagyon "zúzós", kemény esténk volt sok vendéggel, azért mégis fura, hogy ma egész nap (hála az égnek szabadnapom van) állni sem tudtam, annyira FÁJT az egész testem... :( Úgy érzem, még a szilveszteri borzalmakat sem tudtam kipihenni, csak azt nem értem, miért. A karácsonyi-szilveszteri másfél hétben 3 kilót tutira fogytam, a nadrág csak úgy forgott rajtam, és az egész arcomból csak két nagy szem látszott :))
Na de nem panaszkodni akartam! :) Ugyan egyre nehezebben várom a márciust, főleg, ha testileg pocsékul vagyok - de lelkileg MINDEN OKÉ, jelentem :) Azért önbüntető életmódot semmi esetre sem szeretnék folytatni. Azért akarunk márciusig maradni, mert ezt már "annyira kitaláltuk" :)
Az itteni bezárt, elszigetelt, élvezetek nélküli, kemény munkánál az is ezerszer jobb, ha otthon kevesebbet keresek, de szeretem a munkám és a szeretteim közelében vagyok. Nem fogok a lehúzó kesergésekre hallgatni, bízom benne, hogy Magyarországon is egyre jobb lesz!! :) 2012. van, természetes, hogy most minden szörnyű, hogy minden változik, de ez javulni fog, bízzatok benne! :)
boldog leszek a jövő héten
...mert csak 27 órát dolgozom. Kong a hotel az ürességtől, alig szállingózik be néhány vendég. Üröm az örömben, hogy mivel órabérben vagyok, sokkal kevesebbet is fogok keresni - itt Matfen Hall-ban legalábbis, hiszen ki tudja, milyen egyéb forrásaim nyílnak meg időközben ugyebár :) (Én aztán nem zárom el magam semmitől! :D ). De annál több időm lesz az álmaimon munkálkodni! :) Kidolgozni a terveimet, hogy minden kész legyen, mikor márciusban hazaindulunk. Alig várom, hogy otthon, Magyarországon nekilássak életem újabb műveinek, s a következő szintre léphessek :)
És még valami: életkedvből lassan csillagos ötöst fogok kapni, ha így folytatom, s ezzel egyik legnehezebb sorsfeladatom mellé is egy nagy pipát tehetek :) A titkomat szívesen elmesélem mindenkinek - szigorúan négyszemközt :)
